Demonok es varazslok Tibetben Lorincz L. Laszlo

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

kolostor főtermében. Éjjel-nappal áldozati szertartást végeznek felette.
A szerzetesek között volt egy fiatal láma, aki a szent szövegeket olvasta, míg a többiek a
zeneszerszámokkal voltak elfoglalva: a dobokat verték és fújták a kagylókürtöket. Mivel el-
fáradtak a muzsikálásban, egymás után elaludtak.
A fiatal szerzetes csak olvasott, és egyszerre csak megmagyarázhatatlan félelem tört rá. Nagy
félelmében nem is tudott elaludni: időről időre a halottra pillantott. Egyszer aztán azt vette
észre, hogy a halott megmozdul és elkezd felfelé emelkedni a ravatalon. A fiatal szerzetes
annyira megrémült, hogy elkapta a szemét a hulláról, és belemélyedt szent könyvébe. A halott
pedig, aki időközben hulladémonná változott, kimászott a szemfedő alól és odabotorkált az
alvókhoz.
Nagy volt a veszély, hiszen köztudott, hogy ha egy hulladémon a kezét élő emberek fejére
fekteti, azok is tüstént hulladémonná változnak.
A hulladémon nem is késlekedett. Előbb a legidősebb szerzetes fejére tette a kezét: máris
hulladémon lett belőle. Sorban hulladémonná változtatta valamennyit, végül már csak a
remegő fiatal szerzetes maradt hátra: aki félelmében fejére tette a szent könyvet, amit olvasott.
A hulladémon megállt előtte; nem merte megérinteni a könyvet. Ehelyett gyorsan visszamá-
szott a ravatalra és elbújt a szemfedő alatt.
A fiatal szerzetes sem volt rest: hóna alá kapta könyvét, kifutott a teremből és a háta mögött
gondosan bereteszelte az ajtót. Gyorsan elmondta a kint várakozó lámáknak, hogy mi történt
az éjszakai virrasztás alatt. A szerzetesek odarohantak az ablakhoz és belestek rajta.
Amit az ifjú mondott igaz volt: valamennyi szerzetes hulladémonná változott. Éppen amikor
felkapaszkodtak az ablakhoz, a hulladémonok a ravatal köré gyűltek és félelmetes körtáncba
kezdtek.
A lámák ekkor összedugták a fejüket és tanácsot tartottak. Egyikük azt javasolta, hogy hívják
magukhoz a közelükben lakó varázslómestert.
A varázslómester, aki különben nem értett valami nagyon a varázslathoz, magával hozta
varázscsengőjét és varázsdobját. „Bemegyek a nagyterembe - mondta a sápadtan figyelő szer-
zeteseknek. - Ameddig halljátok a csengőm és dobom hangját, nincs semmi baj; erről tudjá-
tok, hogy a szertartást végzem. Ha egyszerre csak elhallgat a csengő és a dob hangja, tudjátok
meg, hogy magam is hulladémonná változtam. Akkor aztán nincs más megoldás, mint fel-
gyújtani az egész épületet.”
A szerzetesek kinyitották az ajtót: beengedték a vörössüveges szerzetest. Kezdetben erősen
szólt a csengő és a dob hangja, aztán egyre halkabban hallatszott, végül egészen elenyészett.
49
A szerzetesek belestek az ablakon és szomorúan látták, hogy a varázslómester is hulla-
démonná változott: ott táncol a többiekkel a ravatal körül. Erre már nem tehettek mást, mint
hogy felgyújtották a kolostort és vele együtt elhamvadtak a hulladémonok is.
A történetet e könyv szerzője 1975-ben egy tibeti asszonytól hallotta, aki különösen vonzó-
dott a kísértethistóriákhoz.
Pukhang volt szerzetes aki az 1960-as évek végén menekült Tibetből Indiába, s akivel a
szerző tíz évvel később az NSZK-ban gyakran beszélgetett, ugyanennek a történetnek egy
másik változatát mesélte el.
„Élt egyszer egy láma, aki halála után hulladémonná változott.
Amikor meghalt és még nem tudták, hogy hulladémon lesz belőle, összegyűltek az emberek, [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Archiwum