Molloy Samuel Beckett

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

magamnak az �tletes megtorl�shoz, egyszer csak eszembe jutott valami, nyomban visszamentem a
fiam szob�j�ba. Ugyanott �lt, csak kiss� m�s testtart�sban, karja az asztalon, feje a karj�n. A l�tv�ny
a sz�vemig hatolt, m�gis megtettem a k�teless�gemet. Nem mozdult. A biztons�g kedv��rt
mondtam , a p�nc�lszekr�nybe tessz�k az albumokat. M�g mindig nem mozdult. Hallod?
mondtam. Felugrott, felr�gta a sz�ket, �s d�h�ngve ord�totta: Csin�lj vel�k, amit akarsz! L�tni sem
akarom Qket! V�lem�nyem szerint szabad foly�st kell engedni a d�hnek, hideg fejjel kell elj�rni.
Fogtam az albumokat, �s n�m�n kimentem. Tiszteletlen volt hozz�m, de abban a pillanatban nem
utas�thattam rendre. Meg�lltam a folyosón, �s hallgattam a csapkod�st meg a felbor�tott b�torok
zaj�t. M�s ember, aki nem ura mag�nak, k�zbel�pett volna. Nem volt ellenemre, hogy a fiam
szabad foly�st enged f�jdalm�nak. Csillapodik tQle. A n�ma szenved�stQl jobban kell tartanunk,
szerintem. Hónom alatt az albumokkal visszamentem a szob�mba. Nagy k�s�rt�stQl k�m�ltem meg a
fiamat, m�gpedig attól, hogy a zseb�be tegye n�h�ny kedvenc b�lyeg�t: eg�sz �ton benn�k
gy�ny�rk�d�tt volna. B�r nincs abban semmi rossz, ha mag�val visz n�h�ny b�lyeget. Csak
engedetlens�gre �szt�nzi. Mert el kell rejtQznie az apja elQl, ha n�zegetni akarja Qket. �s ha
elvesz�ti Qket, ami egyenesen elker�lhetetlen, hazudnia kell, ha igazolni akarja elQttem az
eltqn�s�ket. Nem, ink�bb az eg�sz albumot vitte volna mag�val, ha t�nyleg k�ptelen megv�lni
kedvenc b�lyegeitQl. Mert egy albumot nehezebb elvesz�teni, mint egy b�lyeget. De �n jobban
tudom, mint Q, mit tehet, mit nem. Mert �n tudtam, amit P m�g nem tudott, p�ld�ul azt, hogy ez a
d�nt�s is a jav�t szolg�lja. Sollst entbehren, ezt a leck�t akartam a fej�be verni, am�g zsenge �s
fiatal. Bqv�s erejq szavak, tizenn�gy �ves koromig �lmodni sem mertem, hogy �ssze is lehet
kapcsolni Qket. Ez a lecke biztosan undorral t�lti el ir�ntam, �s meggyql�ltet vele, nemcsak engem,
hanem mag�t az apas�g eszm�j�t is meggyql�lteti, de minden erQmmel azon leszek, hogy
megtanulja. K�rpótol a gondolat, hogy az �n hal�lom �s az �v� k�z�tt, amikor egyszer egy
pillanatra abbahagyja az eml�kem f�l�tti gyal�zkod�st, felteszi mag�nak a k�rd�st, vajon nem volt-e
igazam, nekem el�g ez, minden eddigi �s tov�bbi veszQds�gem�rt k�rpótol. ElQsz�r majd azt feleli,
hogy nem, �s tov�bb szórja r�m �tkait. De megsz�letik benne a k�tely. �s idQnk�nt felt�mad. �gy
okoskodtam.
Maradt m�g n�h�ny ór�m vacsor�ig. Elhat�roztam, hogy jól kihaszn�lom. Mert vacsora ut�n
szunyók�lok. Levetettem a mell�nyemet, a cipQmet, kigomboltam a nadr�gomat, �s a takaró al�
b�jtam. A s�t�tben, a jó melegben fekve m�lyebbre hatolok a k�lvil�g hamis zqrzavar�ba,
kikeresem benne a pr�d�mat, meg�rzem, mi a teendQ, nyugalmat tal�lok m�sok nevets�ges
nyomor�s�g�ban. T�vol a vil�gtól, a zsivaj�tól, a nagy felfordul�stól, komor f�ny�tQl, �t�lkezem
róla, �s azokról is, akik, mint �n is, visszavonhatatlanul e vil�gra �t�ltettek, meg arról is, aki tQlem
v�rja, hogy felszabad�tsam, pedig magamat se tudom felszabad�tani. Minden s�t�t, de ez: csak
egyszerq s�t�ts�g, mely nagy t�mb�kbQl �ll. �s a t�mb�k megmozdulnak, csupaszok, ak�r a
t�rv�ny. MibQl vannak? Nem fontos. �s az ember is ott van valahol, m�rhetetlen t�mbk�nt, mint
egy szikla, ahogy a term�szet megform�lta, jeltelen�l �s egyed�l. A t�megben ott bujk�l az �gyf�l,
aki egyedi l�nynek k�pzeli mag�t. B�rki lehet. De az�rt fizetnek, hogy megkeressem. �n
meg�rkezem, P kiv�lik a sokas�gból, eg�sz �let�ben arra v�rt, hogy kiv�lassz�k, a maga módj�n
k�rhozzon el, �dv�z�lj�n vagy lehessen k�z�pszerq a t�bbi k�z�tt. Ilyen hat�st gyakorol n�ha r�m a
csend, a meleg, a f�lhom�ly �s az �gyam illata. Fel�lt�z�m, kimegyek a szob�ból, �s minden
megv�ltozik. FejembQl leszalad a v�r, megrohannak a t�rgyak hangjai, sz�tv�lnak, egyes�lnek, ezer
53
darabra t�rnek, nem ismerem fel a hasonlós�gokat, bQr�m minden n�gyzetmillim�tere m�s �s m�s
�zenetet k�zvet�t, h�nykolódom a jelens�gek vihar�ban. Ilyen �rz�kletek k�z�tt �lek �s dolgozom.
Szerencs�re tudom, hogy csalók�k. Nekik k�sz�nhetem, hogy �szre t�rek. Mint akit hirtelen
f�jdalom �breszt fel. Visszafojtott l�legzettel mozdulatlann� dermed, v�r, azt gondolja: Rossz �lom.
Vagy: Idegf�j�s, majd zih�lva, eg�sz test�ben reszketve, �jra elalszik. Pedig mielQtt munk�hoz l�t
az ember, kellemes, ha belemer�l ebbe a t�m�r, lass� vil�gba, ahol minden csigalass�s�ggal mozog
az idQtlen�l r�gi utakon, �s ahol persze lehetetlen a nyomoz�s. De akkor, hangs�lyozom, akkor,
komolyabb okaim is voltak erre, �s rem�lem, ink�bb hasznos, mint kellemes okaim. Mert ezt a
munk�t csak �gy mertem szem�gyre venni, ha elQzQleg �thelyezem, hogy is mondjam csak, a
v�gtelen v�gsQ c�lok tartom�ny�ba, igen, mi�rt ne. Mert ott, ahol Molloy nem lehet, meg egy�bk�nt [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Archiwum